MTK legendárium | 323. rész

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. „Szekrényessy Kálmán szerelmei”„A füredi Anna bálon kezdetű dal születése” 5. rész.

Szekrényessy visszafogott közeledése zavartalanul nyilvánulhatott meg az idős nagynéni, Simon Janka úrhölgy irányába, kit Szekrényessy igazi jóságos matrónának ismert meg. Simon Janka egyébiránt betegségének kúráltatása végett érkezett Füredre (mint annak idején Kálmán nagyanyja, Hauer Mária Terézia bárónő, mely csak növelte a férfi szimpátiáját a hölgy irányába).

„Első pillanattól rokonszenveztem vele, csakhamar rendkívül tiszteltem, szerettem és csodáltam őt. Csodáltam is, mert bámulatos lelkierővel tűrte betegsége által okozott testi szenvedéseket. Éreztem karjának gyönge nyomását – mert többször szabad volt karomon vezetni föl őt az emeletre. Hallottam szelíd hangját, mellyel gyakran dicsért.”

Simon Janka egyébiránt a neves és nagyhatalmú tihanyi apátnak, Simon Zsigmondnak volt nővére. Annak az egyházi főembernek, ki a reformkorszaktól kezdve évtizedeket töltött Győrben, a Szekrényessy család Pest előtti lakóhelyén, így vélhetően ismerte Kálmán tágabb atyafiságát. Mind az úszó, mind pedig az apát lelkes és elkötelezett fejlesztője volt Balatonfürednek, s ezek mentén bizonyosan számos tanácskozást is folytattak, hisz Szekrényessy Kálmán 1880-tól hosszú évekig rendszeresen járt át Tihanyba, minden alkalommal több napot töltve a félszigeten.

A Laurának történő udvarlás csak szorosabbra fűzte Szekrényessy és az apát kapcsolatát. Simon Janka úrnő ugyancsak a közép-iszkázi Pap-Háczky-kúriában élt, kiről ismerősei, rokonai egyaránt úgy nyilatkoztak, hogy „ritka nemes szívű hölgy volt, ki életét egészen a jótékonyságnak szentelte.”

Ennek ellenére (mint látni fogjuk) – különféle ármánykodásoknak köszönhetően – élete utolsó pillanataiban a Kálmán iránti lojalitása megváltozott.

Szekrényessy helyzetét nehezítette, hogy iránta továbbra is leplezetlen szerelemmel ragaszkodott a negyven esztendős orosz grófnő. Kálmán e viszonytól megcsömörlötten, lángoló szerelemre gyúlt a nálánál tizenöt esztendővel fiatalabb csengeri Háczky Laura iránt, ki pedig mind mélyebb érzésekkel viszonozta a férfi közeledését.

E visszafojtott és vibráló szerelmi háromszög szolgáltatott színes hátteret az első Balaton-átúszás történeti eseményeihez. A szerelmi háromszög résztvevői egyen-egyenként kínosan ügyeltek jó hírükre s próbálták kerülni a fürediek pletykáját. A romantikus érzelmi viszonyok az elkövetkező hónapokban, években azonban még bonyolultabb és izgalmasabb fordulatokat vettek.

Ilyen különleges és látszólag visszafogott helyzetben következett be a Balaton első átúszása. Szekrényessy Kálmánt a leány iránti szerelem vitathatatlanul inspirálta, a lapok beszámolói szerint az orosz grófnő pedig személyesen buzdította az úszás végrehajtására. Utóbbi kesztyűjét, előbbi pedig, mint „szellemes kisasszony gyönyörű csokrot nyújtott át” a nap hősének.

Mivel Szekrényessy Balaton-átúszása már a fürdőidény legvégén, sőt azon túl ment végbe, a vendégek az esemény után a szélrózsa minden irányába széledtek szét. A búcsúzás legalább oly tapintatosra sikeredett, mint az udvarlás.

Szekrényessy a Veszprém felé távozó Laurát az illendőség dacára sem kívánta nyilvánosan elbúcsúztatni:

„Végre ütött az elválás órája.  [Kálmán] előző estvén kikérte az engedelmet magának [Laurától], hogy reggel búcsúzhassék el tőlük, ámde másnap reggel oly rosszul lett, miszerint képtelen lőn a kitűzött 7 órakor a kocsiba szálló hölgyeket üdvözölhetni. Mire rosszulléte megszűnt, gyorsan felöltözött ugyan és rohant [Lauráék] lakásához, de azt üresen találta, ők már elutaztak, noha nem 7 kor, hanem csak ½ 8 kor. 

[Kálmánt] e körülmény nagyon leverte. Utánok akart hajtatni Veszprémbe. Tudta, hogy vagy már az úton, vagy pedig a városban bizonyára utolérné a hölgyeket, ámde nem bátorkodott, tolakodónak tartotta ezen elbúcsúzást, és most már kevésbé magát, mint [Laurát] nem akarta kitenni a megjegyzéseknek, hiszen az ő útja okvetlenül kitudódott volna Füreden. 

[Kálmán] természetesen attól tartott, hogy [Laura] nem ismerhetvén az okot, amely miatt [Kálmán] nem jelenhetett meg az általa kért elbúcsúzáshoz, róla szükségképp nem vélekedhetik jól – ezen pontot illetőleg.”

Pontosan nem ismert az ok, minek következtében Szekrényessy nem búcsúzott, nem búcsúzhatott el szerelmétől, ha azonban a reális indokokat keressük, arra leginkább az orosz grófnő féltékenysége szolgálhatott alapot. A kapitány azonban tisztában volt jövője érdekeivel, s inkább állt szándékában a futó kalandot feláldozni az igazi szerelemért, a vagyontalanságot a biztos anyagi egzisztenciáért, minek következtében az idény végén szakított az orosz szépséggel…

Ezt olvastad már?